Nagyon gyorsan át tudsz alakítani egy kocsmát ha még az ablakszigetelésben is segítenek a törzsvendégek

Sokszor van az úgy, hogy ez ember sora, jövője már jó előre lerendezve hullik egyszer csak az ölébe. Én is ezen személyek közé tartozom. A családom már egy ideje birtokolt egy kis helyet a városban, ahol lakunk és tulajdonképpen már generációk óta ebből élünk. Sosem merült fel senkiben, hogy esetleg másik hivatás után nézne, hiszen mégiscsak az a helyzet, hogy ritkán adatik meg az a lehetőség, hogy egy bejáratott „márkanevet” kapjon örökségbe, úgyhogy ezt miért is dobnánk el?

Nekem mondjuk voltak olyan jellegű terveim, hogy a gimi után inkább elmegyek egyetemre és kezdenék magammal valami mást, de ebbe csak úgy mentek bele, hogy ettől függetlenül bármikor készen kell álljak arra, hogy a családi vállalkozást is átvegyem. Hogy őszinte legyek nem is akartam megszabadulni ettől a felelősségtől, csak szerettem volna egy kicsit kimozdulni és körbenézni a világban mielőtt még belekezdek a családi hagyomány ápolásába. Így aztán nyilván adta magát a helyzet, hogy valamelyik egyetem vendéglátó szakán kezdjem meg a tanulmányaimat, ha már úgyis ebbe az irányba kell majd elinduljak hamarosan. Így aztán elmentem Gödöllőre, ahol a helyi egyetemen neki is álltam ilyesfajta tanulmányaim gyakorlásának. Szerencsére gyorsan megtaláltam ebben a szituációban a helyemet és egyből motiválttá tett a tény, hogy tulajdobképpen az itt megszerzett ismereteimmel talán én lehetek a családi vállalkozás egyik nagy fellendítője. Persze sokszor felmerült bennem, hogy milyen jó is lenne hogyha nem kellene rögtön a saját bőrömet vinnem a vásárra, hanem egy kicsit dolgozhatnék még, de hát ez van, a lehetőség ettől függetlenül sokkal jobban érdekelt.

Sikerült is befejeznem az egyetemet csúszás nélkül, méghozzá úgy, hogy közben egy fél éves Erasmusos tanulás is belefért Belgiumban, ami kifejezetten jót tett a kalandéhségem kielégítésének. Igyekeztem az ottani kocsmákról és ahhoz tartozó kultúráról a lehető legtöbbet elsajátítani, elvégre mégiscsak az a célom, hogy egyszer a saját pubom is ilyen szintre emelkedjen. És talán ezzel ki is mondtam a kulcsszót: pub. A kint töltött idő alatt határoztam el, hogy a legokosabb az lesz ha levetkőzzük a kiskocsma mentalitást és teljesen megújulva egyfajta különleges érzést hozunk be a vidéki életbe. Tudtam, hogy ez elég necces, hiszen a hely már lassan száz éve működött ilyen-olyan formában a családom fennhatósága alatt és eközben elterjedt már egyfajta hírneve, amit nagyon nehéz lett volna levetkőzni. Én mégis úgy éreztem, hogy vagy így vagy sehogy. Szerettem volna létrehozni a pub, mint olyan magyar megfelelőjét, bár erről nyilván fogalmam sem volt, hogy miként fog majd létrejönni, de időm bőven volt a koncepció kidolgozására. Amikor ezt elmondtam a családnak persze hitetlenkedve és megvetéssel néztek rám, ám megmondtam nekik, hogy egyedül ilyen feltételek mellett vagyok hajlandó átvenni a vállalkozást. Szerencsére apám jóval belátóbb volt mint a nagypapám és tudta, hogy egy okosan kivitelezett váltással nagyot lehet nyerni, ráadásul ő is úgy érezte, hogy nem árthat meg ha egy kicsit továbbfejlesztjük a már-már őskövületnek számító céget.

Neki is láttunk, tekintve, hogy mindenki szerette volna gyorsan letudni a dolgot. Addigra már jó pár ötletemet dolgoztam ki véglegesre, amik főként a látványvilágot voltak hivatottak meghatározni. Szerencsére nagyon sok volt a közeli ismerős, régi törzsvendég, aki segített az átalakításban, akár kőműves munka, akár festés, akár ablakszigetelés került szóba minden esetben volt valaki, aki segített nekünk baráti áron a dolgok elvégzésében és ez nagyon sokat segített. Alapvetően mindenki kíváncsi volt, hogy milyen lesz az új, kissé környék idegen megközelítésű hely. Sőt, volt aki aggódott vagy kifejezetten ellenezte, de hát ez van, szerettem volna ha a cég egyfajta folyamatos fejlődést és előrehaladást jelentene innentől fogva.

Mostanra már eljutottunk odáig, hogy megnyitottunk és szerencsére nagyon jól mennek a dolgok. Az új itallap egy kis szoktatást igényelt a törzsvendégek részéről (tekintve, hogy többnyire magyar kézműves sörökről beszélünk), de ezzel együtt nagyon sok fiatal, új arcot is hozott, éppen úgy, ahogyan azt én is szerettem volna. A váltás tehát alaphangon jól sült el de ez még csak a kezdet, most jön a neheze, amikor a fejlődést fenn kell tartani és megtartani a megugrott számú vendégünket is, akik nyilván elsőre az újdonság varázsa miatt tértek be hozzánk. Azt hiszem annyit elmondhatok, hogy készen állok a feladatra!