Ha egy kemény közösségbe kerülsz jobb ha kerülöd az olyan témákat mint a bőrápolás

A barátokkal, haverokkal van egy közös hobbink, amit igen gyakran űzünk, amennyiben van rá éppen lehetőségünk, ez pedig a vidéki kocsmatúrázás. Nem olyan vészes mint ahogy hangzik, nyilván nem arról van szó, hogy az első nyitva levő csehóba beülünk, amit találunk egy adott városban,hanem annál jóval összetettebb. Először is mindig úgy tervezzük meg az utat, hogy rábökünk egy adott pontra a térképen és megnézzük, hogyan jutunk el oda legkönnyebben. Ez néha nem várt eredményeket hoz (tekintve, hogy nyilván nem nézünk oda,m miközben választunk), de az alapszabály az, hogy nincs kecmec, ha egyszer egy pontra rá esett a választás a sors keze által, akkor onnantól fogva már nem lehet visszakozni. Így aztán a legtöbbször tényleg nagyon spontán keressük meg a nekünk végül megtetsző helyet. Igyekszünk vagy vonattal vagy biciklivel menni, mert az sokkal jobban átadja az egész történet nomád feelingjét, ráadásul egy jó kocsmázás után ki fog autót vezetni? Na ugye, hogy senki. Ha pedig még nem is ez lenne a helyzet ki az, aki kimarad a mókából a sofőrködés miatt?

Szóval ilyenkor mindig megkeressük a leggyorsabb vagy éppen leghasznosabb módját az érkezésnek és távozásnak, majd útra kelünk. Persze ez nem egy minden hétvégén kivitelezhető történet, ezért aztán maximum havonta egyszer ülünk össze ilyen célból, hiszen van, hogy nem jutunk már haza egy adott nap és akkor szállás is kell meg hasonló dolgok. Ez már persze kevésbé a spontán része a dolognak, de azért utcán aludni nincs kedvünk, főleg ha épp nincs túl meleg az adott évszakban. Nem igazán voltak eddig nagy történeteink eddig, szerencsére alapvetően flottul le szoktuk tudni szervezni az ilyen kis kiruccanásokat, ami nagyon sokat segített abban, hogy ez az eleinte csak egyszeri próbának, hóbortnak tűnő szokás végül komolyabb vizekre evezhessen.

Én a magam részéről eleinte kicsit furcsán tekintettem a dologra, elvégre ha már kocsmázni akarunk miért nem elég jó nekünk valamelyik törzshelyünk a városban, ahonnan még időben haza is érünk, ráadásul nem is kerül kétszer annyiba az odajutás (a legoptimálisabb esetben).  Szóval ilyesfajta aggályok azért voltak bennem az ügy hallatán, de igyekezetem nem túlreagálni a dolgot, amikor már a többiek is rákezdtek, hogy ez bizony egy kiváló ötlet, amit érdemes lenne megpróbálni. Mondanom se kell, a csapatnyomás erősebb mindennél.

Ha már úgy alakult, hogy nincs kibúvó a projekt alól igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni az első alkalomból és feltett szándékom lett, hogy minél érdekes és izgalmas embert, karaktert ismerjek meg ezen utazás során, ami végül Szombathelyen kötött ki. Mivel maga a helyszín sem volt éppen egy Isten háta mögötti hely itt még tök jól lehetett szoktatni magunkat a jelenséghez, elvégre a cél azért nem a legaljasabb helyek felkutatása volt, csupán az adott hely legjobbnak tűnő helyeinek feltérképezése. Szerencsére egy-egy egyetemi városban erre nagyon sok és jó lehetősége van az ember fiának vagy ha épp úgy alakul lányának is, úgyhogy már vannak kifejezetten visszatérős helyink is az országban, ami őszintén megvallva a célok között szerepelt bár előre nyilván nem szögezünk le semmit. A társaság ezeken a helyeken még sokkal előkelőbb és modernebb, ami igen összetartó volt, ezzel szemben megeset, hogy éppen egy alföldi kis faluba vezetett az utunk, nos ott azért meg kellett válogatnunk a szavainkat, nem akartunk semmi kellemetlen témába belefutni, elvégre nagyvárosból jövünk és épp volt velünk pár lány is, akik a bőrápolásról beszélgettek éppen. Ez nem éppen kocsmai téma még akkor sem ha lányok ecsetelik, így hát gyorsan szóltunk nekik, hogy ezt inkább majd kint folytassuk és ígérjük ott még mi is szívesen beszállunk.

Szóval így néz ki nagyjából ez a kicsit szokatlan, de szerintem cseppet sem unalmas hobbink, amit mindig jóleső érzéssel szervezünk meg. Remélem még sokáig fenntartható lesz mindez!